2016. szeptember 30., péntek

Agatha Christie: Nemezis

(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.)
Alig másfél év telt el azóta, hogy Marple kisasszony megoldott egy bizonyos rejtélyt az Antillákon, s ezzel sikerült néhány ifjú hölgy életét megmentenie. „Nyomozótársa”, a goromba, de aranyszívű Mr. Rafiel időközben meghalt, ám ügyvédei útján, levélben utólag még megkéri az öregkisasszonyt: göngyölítsen fel (neki teendő személyes szívességként) egy újabb bűnügyet. Azt azonban, hogy miről volna szó, nem részletezi.
Apránként derül ki, hogy itt nem ifjú hölgyeket kell megmenteni – az ifjú hölgyek (mint utóbb kiviláglik, szám szerint ketten) már meghaltak, sőt, már a gyilkost is elítélték. De hiába hogy a bűnös raboskodik, amint Marple kisasszony újra felveszi a fonalat, tovább szaporodik a halottak száma, mi több, őt magát is halálos veszedelem fenyegeti, s bizony ha Mr. Rafiel nem nyújtana neki hatékony segédkezet a túlvilágról… Marple kisasszony, mint mindig, természetesen most is megússza, pedig Nemezisként, a bosszú istennőjeként még a „három Párkával” is farkasszemet kell néznie.

Jó rég olvastam már az előzményt, a Rejtély az Antillákon-t, több éve már. Kicsit tartottam is tőle, hogy mennyi dereng még belőle, és ez vajon mennyire befolyásolja majd a mostani élményt.
Nos, szerencsére csak a főbb szereplők és talán a hangulat az, ami számít, annak felidézéséhez pedig számomra elég utalás volt ebben a részben, így tudtam élvezni.

Mert élveztem, bár ezen magam is meglepődtem :) Miss Marple-t ugyan mindig is jobban szerettem, mint Poirot-t, de a lassú, hömpölygő történetekhez nincs mindig türelmem - és itt bizony lassan folydogálnak a történések.
Kezdésnek felidézzük az előző részeket Mr. Rafiel halála kapcsán, majd belecsaphatnánk a dolgokba - halála előtt az öregúr felkéri kedvenc vénkisasszonyunkat egy kis neki fekvő feladatra - ha kapnánk bármi pontosabb adatot ennél, de hát csak vaktában tapogatózunk, még azután is, hogy befizettek bennünket egy társas utazásra. Tulajdonképp sok tíz oldalon át még a feladatot sem tudjuk meg...
De ez most valamiért nem zavart, talán még izgalmasabb is volt így, hogy nem egyszerűen a gyilkost, hanem a bűntettet is keressük :)

Sokkal többet spoiler nélkül nehéz lenne írni... hiába éreztem rá jól sok mindenre, mégis sokáig rossz helyen tapogatóztam, és hiába esett le utolsó előtti pillanatban a személy, a magyarázattal persze adós maradtam, megint - mint a rejtély egy részével szinte mindig :)


kép innen: http://hatso-sor-kozepe.blog.hu/2016/07/26/detektivek_a_merlegen_igy_nyomoz_columbo_poirot_sherlock_es_a_tobbiek


Dan Wells: Ruins - Romok

A ​​legjobb döntést a legnehezebb meghozni.
Ahogy a Részlegesek végső lejárati ideje vészesen közeledik, a túlélők sorsát eldöntő háború immár elkerülhetetlennek látszik. Mindkét fél elszánta magát a végső pusztításra, abban a biztos tudatban, hogy birtokában van a fegyver, amellyel megsemmisítheti a másikat.
Samm és Kira Walker a két háborúban álló fél között ragadt, egymástól ezer mérföldnyi távolságra. Samm a kontinens túlsó végén az amerikai közép-nyugat hatalmas mérgező pusztaságain túl, Kira pedig dr. Morgan markában, akinek eltökélt szándéka megmenteni a még megmaradt Részlegeseket, akár Kira élete árán is. Ekkor egy rejtélyes lény bukkan fel, sem ember, sem Részleges, és komoran figyelmezteti a harcoló feleket egy újabb apokalipszisre.
Kirának egyetlen esélye van, hogy megmentse mindkét fajt és velük együtt a világot. De lehet, hogy ez az életébe kerül…
A Részlegesek sorozat befejező része epikus izgalmakat ígér, amelyben a bolygó utolsó megmaradt értelmes lényei összecsapnak egymással, hogy meghatározzák a jövőt.

Nyomokban spoilert tartalmazhat, de elvileg csak az előző részekből, főleg az elsőből :) 

Mikor egyszer régen (megnéztem, 2013-ban :) ) elkezdtem a sorozatot, olyan bevezetőnek szántam a Nem vagyok sorozatgyilkos-sorozat elé. Mert érdekelt ez is, de az nekem valóbbnak tűnt, és hát legyen benne felfelé tartó ív. 

Nos, az egész sorozat egy pozitív meglepetés/csalódás lett, legalábbis így a YA/disztópia vonalon belül mindenképp. 

Először is, sikerült a műfajhoz képest egy egész érdekes és kidolgozott hátteret/világot megalkotni, részlegesekkel, vírussal, elszállt tudósokkal. Oké, a tudományos háttér kicsit homályos, de még mindig jobb ez így (és ebben a műfajban még el is tudom fogadni), mint amikor valaki mindenáron részletezni akar, és a vége csak annyi lesz, hogy kiderül, az alapfogalmakkal sincs tisztában. 

A főszereplők is – tini létükre – egész kedvelhetők, és bár persze szerelemnek muszáj lennie (sőt néha háromszögeknek is), azért nem az egész nyafogásból és nyáladzásból áll. A harmadik részre az idiotizmusuk és egocentrizmusuk is mintha csökkenne egy cseppet, bár a makacsság az marad… És kapunk egy csomó mellékszereplőt, akik jó része egész érdekes és kedvelhető, ha néha kicsit kidolgozatlanok is… 

A történet, ami kibontakozik, az is egész értékelhető, a háttérben összeérő szálak szép mintázatot adnak végül. Szívesen kifejteném, de spoiler nélkül nem lehet, szóval kénytelenek lesztek elolvasni :D 
Valahol közben érint olyan témákat is, mint előítélet, elvakult gyűlölet, a bolygó pusztítása, emberi természet, kísérletek, összefogás, miegymás… 
A vége, bár a lényeges kérdésekre választ ad szerencsére, kicsit kurta-furcsa, de összességében tetszetős.

[Azóta próbálkoztam már több tini-disztópiával is, pl az ominózus éhezők viadalával, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy ha már ez a műfaj, akkor nálam ez a sorozat a nyerő :) ]

https://hu.pinterest.com/aprilchavezz/books-partials-series/